Egy biztberest Őfelsége Adóhivatala 14 billió font jövedelemadó befizetésére szólította fel. Ennyi pénzből 46 milliárd iPhone-t vagy 93 millió Lamborghini sportkocsit lehetne vásárolni, az összeg több, mint az USA teljes gazdaságának nettó értéke.

Múlt hétvégén a kocsmából hazatérve egy gyanús boríték fogadta Giles Hembrought, benne a kifejezetten ijesztő adóhátralék összegével, szám szerint ennyivel: £14,301,369,864,489.03.

Bár nemrég megváltoztatta adókódját, a Bristolban dolgozó 42 éves vasutast így is elég felkészületlenül érte a 16 számjegyű adótartozás. Mint mondta: “Az utóbbi időben sokszor előfordult, hogy hibázott velem kapcsolatban az adóhivatal, gondoltam, ez csak egy újabb ráadás.” Mindesetre a derék biztberes álla leesett a hatalmas összeg láttán, kétszer is megnézte a levél alján található összeget. (Angliában az adókód (tax code) alapján vonják le az adót az esedékes fizetésből, a kódot munkába álláskor az adóhivatal közli az új munkáltatóval, ez alapján készül a bérszámfejtés. Rossz adókód esetén a munkavállalónak mielőbb értesítenie kell az Adóhivatalt, ellenkező esetben nem a megfelelő összegű adót vonják le tőle - további részletek itt.)

Később kiszámolta, hogy 369 millió évig tartana befizetni az adótartozást abban az esetben, ha teljes fizetését átutalná minden hónapban. Ebből kiszámolható, hogy cirka 3230 angol font a biztberes brit vasutas nettó jövedelme, ami közel 1,2 millió forintot tesz ki.  Mint mondta:

Azonnal tudtam, hogy tévedés történt. Ha az összeg 100.000 vagy akár 10.000 font lett volna, talán jobban aggasztott volna, hogy valamiért tényleg van tartozásom, de ez az összeg olyan hatalmas, hogy biztos voltam benne, nem lehet igaz.

 

Felhívta az adóhivatalt, és jelezte, hogy valószínűleg rossz adókód alá sorolták be. Az ügyintéző hölgy az aktáját megnyitva csak ennyit mondott: "Ó, ez aztán szép summa - úgy tűnik, valaki elaludt a billentyűzeten!"
A biztberes annyit azért hozzátett, hogy jövő hónapban alaposan átnézi a fizetési szalagját.

Nem kell különösebben részletezni, hogy az angol jövedelemhez képest a magyar rögvalóság nagyon lesújtó képet mutat, bár nyilván nem lehet a kettőt egy az egyben összehasonlítani.

Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke idén tavasszal Székesfehérváron arról is beszélt, hogy a társadalom hasznos tagjai számára legalább annyi jövedelmet kell biztosítania a társadalomnak, amennyiből meg tud élni. Mint mondta:

"Ne azon kelljen nap mint nap aggódni, hogy mit hoz a holnap, tud-e majd élelmet, ruhát venni, lesz-e tüzelője. És ez nincs meg a vasútnál, ezt nem tudjuk elfogadtatni a vasút vezetésével sem, hogy legalább ebben legyenek partnerek. (...)

A munkáltatók nem hajlandóak ebben szerepet vállalni. Az idei bérmegállapodás érdekében kínunkban már a bértárgyalásra kellett hívnunk Fónagy János parlamenti államtitkárt. Máskülönben nem tudtunk volna megegyezni a MÁV-nál: bele akartak hajszolni minket a sztrájkba csak azért, hogy ezt a pénzt se adják oda. Egyébként ha sztrájkot hirdetünk, nem adtak volna egy fillért sem" - szögezte le Bárány Balázs, hozzátéve: "Tudjátok, elég sok sztrájkot végigcsináltunk, miért áltassunk embereket hiú reményekkel? Felelőtlenség ígérgetni vagy valakit hamis utakra terelni."

Minimum 50-60%-os bérfejlesztés kellene - jelentette ki a VDSzSz Szolidaritás alelnöke. Még egy egzisztenciával rendelkező egyedülálló munkavállalónak is havi nettó 150-200 ezer forint kell ahhoz, hogy nagyjából elfogadhatóan megélhessen.

Ehhez képest hónapok óta tart a „szakmai egyeztetés” arról a becslések szerint 30-40 milliárd forintról, amit a MÁV 30 százalékos bértömegemelés formájában kért tavasszal a nemzeti fejlesztési tárcától. Egyelőre nincs döntés 

Ismeretes: A május 17-i VÉT-ülést követően a VDSzSz Szolidaritás képviselőjének a munkáltató beszámolt arról, hogy a tulajdonoshoz fordult annak érdekében, hogy jelentős, legalább 30%-os jövedelemnövekedésben részesítsék a vasutasokat - feltéve, ha tettekben is helyre kívánják állítani a vasutas munka presztízsét, és meg kívánják akadályozni a fiatalok elvándorlását a vasúttól, valamint tényleg tenni akarnak azért, hogy olyan munkaerő-utánpótlás érkezzen a vasúthoz, akik munkájára lehet számítani.

Mint írtuk ebben a cikkünkben, szakszervezetünk természetesen örömmel fogadta ezt a fejleményt, hiszen ez már régóta esedékes, és remélhetően talán mi is szerepet játszottunk abban, hogy ez a tulajdonos részére írt levél megszületett, hiszen épp elégszer hangsúlyoztuk, hogy a vasutasok jelentős részének jelenlegi jövedelme nem elegendő ahhoz, hogy a mindennapi megélhetési problémák ne hátráltassák őket felelősségteljes munkájuk elvégzésében.