Ábrahám László, kocsivizsgáló

Ma végre személyesen találkoztunk az elnök-vezérigazgató asszonnyal. Nem volt sok idő a beszélgetésre, de annál tartalmasabbnak, sőt: őszintének tűnt. Igazából mi csak az érkező vonatra várakoztunk a Déli pályaudvar magasperonjánál, Dávid Ilona éppen a vonat jegyvizsgálójával beszélgetett. Ami már fura volt, hogy kettesben voltak egy általunk nem ismert hölggyel. Semmi „slepp” nem kísérte őket, csupán egyszerű utasnak tűnhettek annak, aki nem ismeri legalább képről az elnök-vezérigazgatónőt.
Egy idő múlva hozzánk lépett, köszönt, majd kezét nyújtva bemutatkozott. Mi is ezt tettük, mi, kocsivizsgálók. Sok idő nem volt a beszélgetésre, de azért épp elég egy-két kérdésre.

- Minden rendben van? - nyitotta a beszélgetést egy kérdéssel.

- Nem igazán - válaszoltam. – Nagyon sok a probléma, legalábbis, mi így látjuk. Kevés a fizetés, fogy a dolgozó, fásultak az emberek.

A problémát mi is érezzük - jelentette ki. Őszintének tüntek a szavai. Itt aztán közösen megegyeztünk abban, hogy ez így nem mehet tovább. Elmondta, hogy ők a tulajdonosnál mindent megtesznek annak érdekében, hogy változtassanak a helyzeten. A szakszervezetekkel együtt kidolgozás alatt álló bérfelzárkóztatási programról is beszélt röviden. De - mint említette - a cég nem tud nagyobb bértemelést adni saját forrásból az elmúlt évekénél. A tulajdonosnál pattog a labda. Idézem: "tíz százalékkal vannak a nemzetgazdasági átlagbér alatt a vasutas bérek”. Azt hiszem, ez értékes mondat volt. Beszéltünk még az elvándorlásról is. Ha nem tesszük a vasutas pályát vonzóvá, nem jönnek ide dolgozni - szúrtam közbe. Bólintott. Ezt úgy értelmeztem, hogy egyetért velem.
Amikor az Ő bérét említettem, kicsit megállt a levegő. Közöltem a vezérigazgató asszonnyal, hogy senkit nem érdekel, mégha kétszer ennyi is lenne, ha a munkavállalók bére is ilyen arányban emelkedne.

Sajna, az idő elszaladt, a vonat indulási ideje elérkezett. Dávid Ilona búcsút vett tőlünk: mindenkivel kezet fogott, jó munkát kívánt! Mi pedig jó utat. Az utolsó mondata ez volt.
Idézem: "a menetrendszerűséget tartani kell”. Az a vonat tényleg pontosan indult, 9 óra 30 perckor. Ő elutazott, mi maradtunk. Nem ígért semmit, de megértettük: sok dolog nem rajta múlik. El tudta hitetni velünk, hogy lesz itt még jobb világ is? Talán igen.

 

Rosta Sándor, vezető jegyvizsgáló:

Lepel lehullt, Ilona Dávid volt az utasom, a MÁV elnök-vezérigazgatója! Bocsássatok meg, ha érzelmes lennék, de egy imádnivaló, kedves, barátságos és nagyon kíváncsi hölgyet ismertem meg benne! Nem tudom, hogy milyen akkor ha mérges, de egy büszke örömökkel teli, pityergő édesapát nagyon tud vigasztalni! Köszönöm Anett Szabó-nak a sok sok képet, a kedves szavakat és ezt a hatalmas élményt! Sajnos csak másfél óra volt, de az felejthetetlen marad nekem és kislányomnak is!

 

A fotókat Szabó Anett készítette, a képeket itt találtuk.

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!

Galéria