Láss csodát: jó útra tért a szerencsi csomóponti főnök...
És vajon pécsi kollégája mikor követi a jó példát? Szerencsen ugyanis súlyos konfliktus terhelte a mindennapokat február 16-ig. És hogy mi váltotta ki? Egyszerű: forgalmi szolgálattevő tagjaink semmi mást nem tettek, csak az F.2. utasítás szerint akarták végezni a munkájukat.
Mint Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke beszámolt róla:
Lett is nagy purparlé, állásfoglalás a Vezérigazgatóságról, állásfoglalás a Miskolci Forgalmi Osztályról. Ezek az állásfoglalások igyekezték úgy csűrni-csavarni a szavakat, mondatokat, hogy lehetőleg még véletlenül se legyen igaza az utasítást betartó munkatársaknak. Ennek csak egy szépséghibája volt: ha valaki nem az utasítás szerint végzi a munkáját, és bármi történik, akkor bizony a büntetőjogi felelősséget is számba kell venni a számonkéréseknél.
Arról nem is szólva, hogy a Munka törvénykönyvének az 54.§ (1) kifejezetten kötelezővé teszi a munkavállaló számára: ha olyan utasítást kap, ami mások egészségét, testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, akkor az utasítást köteles megtagadni, nincs mérlegelési joga. Márpedig ha a forgalmi szolgálattevő úgy ítéli meg, hogy az az eljárás, ami mentén a vágányzárat kiírja, nem teszi lehetővé, hogy az útsorompók biztonsággal működjenek, akkor álláspontunk szerint ez a helyzet áll elő. Ebből fakadt a vita, nyilván a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz is fordultunk ez ügyben, ahol egy szóbeli egyeztetésen igazat adtak nekünk, csak épp a határozat várat magára - az viszont nagyon várat magára. Mindig hivatkoznak arra, hogy ez NIF-es beruházás, de az teljesen mindegy, hogy ki mit hogy ruház be, a szabályok egyaránt vonatkoznak minden természetes és jogi személyre.
Tekintettel arra, hogy ez a konfliktus nem látszott megoldódni, a csomóponti főnök durcás lett, és - nyilván nem bosszúból, nem tudni milyen megfontolásból - a 13 éve együtt dolgozó munkatársakat más-más túrba osztotta be. Úgy véltük, hogy ez a jog rendeltetésellenes gyakorlásának tilalmába ütköző magatartás, egyeztetést kezdeményeztünk.
Erre február 16-án került sor, amikor
láss csodát, a szolgálati főnök belátta, hogy a döntése tarthatatlan, ezért márciustól ismét a régi, több mint egy évtizedes munkaidő-beosztás szerint tudnak a kollegák, tagjaink együtt dolgozni. Ennek tényleg örülünk, hogy a tárgyalások (...) lezárultak. És eredménnyel.
Ez egy jó példa, nagyon bízunk benne, hogy a szerencsi példa elterjed, eljut a vasút minden szegletébe, így arra a csomóponti főnökségre is, ahol Kissné Kiss Ágnes a vezető.
