Talán már mindenki megkapta a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak közül az újraszámfejtést tartalmazó értesítőt. Sajnos, elég sok reklamáció érkezett hozzánk.
Mint az iratokat átnézve kiderült - hiszen az algoritmust mindenféle híresztelés ellenére nem ismertette velünk a munkáltató - alapvetően az a probléma, hogy azok esetében, akik korábban az elszámolt időszakban órakereten felül teljesítettek rendkívüli munkavégzést, a munkáltató az akkor kifizetett összeget betudja - közel három év után is akár - a mostani, a bíróság ítéletén alapuló, újraszámfejtett összegbe. Úgy véljük, hogy ez a helyzet tarthatatlan és méltánytalan.

Nagyon reméljük, hogy ezt a munkáltató is belátja, és nem kell újabb per indítására kényszerülnünk. Épp ezért Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke - a fenti problémákat taglalva - levélben fordult Dávid Ilonához, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatójához, és konzultációt kért annak érdekében, hogy ezt az ügyet mielőbb megnyugtatóan lezárhassuk - megelőzve az újabb peres eljárást. Hiszen ez mindenki érdeke. Bárány Balázs reményét fejezte ki,

hogy eredményes lesz a megbeszélés, és elkerülhető az újabb bírósági hercehurca.

A munkáltató nyilván mérlegeli, mit nyerhet, és mit veszíthet egy újabb perrel. Fontos lenne, hogy a vasutasok érezzék: a munkáltató aprópénzre váltja mindazt, amit kifelé - sőt, különféle sátoros ünnepeken a vasutasok számára is - hangoztat. És "akár méltányosságot gyakorolva, egyenértékűség elvén" rendezi végre-valahára - és végleg - a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak elmaradt díjazását.

Az egyeztetésre rövid időt szánunk, ellenkező esetben nem marad más választásunk, mint a bírósághoz fordulni. Bárány Balázs ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a követelés nem évül el, hiszen a kifizetés napjától számított három évig van lehetőség bíróságon orvosolni a munkavállalókat ért méltánytalanságot.

Mint Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke Dávid Ilona, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója részére írt levelében fogalmazott, megtörtént a MÁV-csoport tagvállalatainál a készenléti jellegű munkakört betöltő munkavállalók munkabérének visszamenőleges számfejtése. Jelezte, az elszámolásokat megismerve, sajnálatos módon beigazolva látjuk azt, amitől tartottunk. [Egy vidéki utazó tagtársunk esetében azt tapasztaltuk, hogy az őt jogosan megillető 258.525 forint helyett csak annak mintegy felét, 127.833 forintot kapott.]

A 2016. február 25. napján született jogerős ítéletet követő megbeszéléseink alapján számunkra egyértelmű volt, hogy a munkáltató az újraszámfejtés során a bírósági határozat, és az abban szereplő számítás alapján jár el. Hiszen az alperes munkáltató a kereset összegszerűségét nem vitatta.
Ezzel kapcsolatban korábban azt is a munkáltató tudomására hoztuk, hogy amennyiben ettől eltérő számfejtési algoritmust alkalmaz, akkor az érintett munkavállalók nevében kénytelenek leszünk álláspontunkat kifejezni, ezzel kapcsolatban tagjaink érdekeit képviselni.

Az elszámolásokat tanulmányozva egyértelműen bebizonyosodott, hogy – az esetek jelentős részében – nem a teljes szombati, a bíróság által rendkívüli munkaidőnek minősített szolgálatokat számolta el utólag a munkáltató.
Az újraszámfejtés során a munkáltató a szombati szolgálatokra eső – az eredetileg vezényelt és a valóságban is ledolgozott – rendkívüli munkaidőt a rendes munkaidőből utólag, visszamenőlegesen kivette. Ennek következtében a szombati szolgálatokra eső munkaidőt – mint munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzést – az érintett hónapban felmerült kereten felüli rendkívüli munkavégzéssel (részben vagy egészben) „lecserélte”.

Ezzel az elszámolási technikával – amit a munkáltató egyébként soha nem ismertetett szakszervezetünkkel – a rendszeresen túlmunkára vezényelt munkavállalókat büntette. Hiszen számukra a szombati munkavégzés nem, vagy csak részben számolta el pótlólagosan.
A helyzet ellentmondásosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amennyiben a munkavállalónak nem volt kereten felüli rendkívüli munkavégzése, akkor részére a szombati rendkívüli munkavégzés teljes mértékben el lett számolva.

Ez azt (is) okozta, hogy aki többet dolgozott, az járt rosszabbul, emiatt az újraszámfejtés munkáltató által választott módja igazságtalan és méltánytalan.

Ezen felül vitatjuk a számfejtés során alkalmazott elszámolás-technika jogszerűségét is, hiszen ennek munkajogi alátámasztottságát ez idáig nem tudtuk sem azonosítani, sem logikailag levezetni.

Halasi Zoltán a fenti kérdések megválaszolása és megnyugtató megoldása érdekében mielőbbi megbeszélést kért Dávid Ilona elnök-vezérigazgatótól, hiszen - mint írta - ezáltal az esetleges (akár tömeges) perindítás elkerülhetővé válhat.

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!