Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Pécs nem nyugszik


Válság ide, válság oda a hivatal megmutatja magát. Főleg embertelenkedésben, pitiánerkedésben.

A nyilván roppant elfoglalt pécsi forgalmi osztályvezető azzal múlatja idejét, hogy a dombóvári állomásfőnökkel egyetemben különféle ötletekkel rukkol elő, miképp tudná nélkülözhetetlenségét a végtelenségig fokozni. Az egyik legkirívóbb bravúrjuk Dombóvár csomóponton a vonali tolatásvezetők napi 6 órás munkára való kényszerítése, lehetőleg egyedül, hadd féljenek a sötétben, ugyanis erre 22 óra és hajnali 4 óra között, vagy 20 óra és hajnali 2 óra között kerül sor. Utána mindenki mehet, amerre lát, vagy legalábbis, amerre tapogatni tud, hiszen köztudott: Dombóvár metróhálózata a négyes metró ütemében fejlődik.

A két kiválóságot nem zavarja, hogy a fordulószolgálatoknál - márpedig ez a munkakör szerintünk abba tartozik - nem dívik a hatórás munkaidő, hanem a 12 óra az elfogadott. Az már csak hab a tortán, hogy egy helyi függelékes megállapodást ki más, mint a humánszolgálat egyik apostola, Vikidál István személyesen vizsgálta felül, majd mint Szent István gyermekéhez, levelet írt Molnár Károly állomásfőnökhöz. Ennek következtében az említett úr arra készül, hogy a júliusi bérekből az István által feleslegesnek ítélt, korábban kifizetett béreket levonja érintett munkatársainktól. Az, hogy erre milyen jogcímen kötelezi az állomásfőnököt, számunkra rejtély, és erre Szabó Csaba osztályvezető is összefüggéstelen válaszokat próbált csak adni. Ahhoz képest, hogy a múlt héten Dombóváron e tárgyban megtartott megbeszélésen az állomásfőnök nyilatkozata a normális kategóriába sorolható volt, az ezt követően végrehajtani tervezett intézkedés ennek pont az ellenkezője. De hát ez már nem meglepő.

Csak azt nem értjük, hogyha ennyi kapacitásfölösleggel kénytelen Dombóvár állomás létezni, hogy még a normális munkaidőt sem lehet biztosítani a munkavállalók részére, mi szükség van mondjuk, a pécsi területi központ forgalmi osztályára? Ezt csak Szabó Csaba tudja.