Történelminek nevezte Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke a Rail Cargo Hungariánál megkötött megállapodást szakszervezetünk CARGO társasági választmányán. Első alkalommal sikerült ugyanis teljes meghátrálásra kényszeríteni a munkáltatót; a csoportos létszámleépítést visszavonták. Mint mondta: a gyarmatlakókkal nem lehet mindent megcsinálni, az RCA nem számított ilyen reakcióra. Az RCH menedzsmentje pedig elszégyellheti magát, mivel az osztrák anyavállalat sokkal többet tett azért, hogy a konflikuts egyezséggel záruljon.

Csalódás volt, hogy az RCH így kezeli a munkatársait, ugyanis könnyen odadobott volna akár kétezer embert is koncnak. A megállapodásból ki kell hozni a legtöbbet, ez viszont a tisztségviselők felelőssége, akik vita, kétkedés esetén inkább halasszák el a tárgyalást, de aláírás előtt mindenképpen konzultáljanak szakszervezetünk témában jártas szakértőivel.

A tárgyalások során mindenesetre sok dolgot megvilágítottunk az RCA menedzsmentje számára, sajnos, úgy tűnt, sok újat is mondtunk. Ebből viszont az következik, hogy meglehetősen diszharmonikus a viszony anya és lánya között. És ez nem jó, ugyanis a vasutasok isszák meg a levét.

Bárány Balázs leszögezte: ha a munkáltató és az osztrák tulajdonos nem számított volna a sztrájkra, akkor nem tudtunk volna megállapodni. De jobb is, hogy nem került sor a munkabeszüntetésre, mert egy sztrájk előtti megállapodás mindig sokkal többet hoz a konyhára, mint egy sztrájk alatti, vagy éppen azután megkötött egyezség. Ezek ugyanis vagy egyáltalában nem jönnek létre, vagy ha meg is születnek, meglehetősen kétséges a tartalmuk. Hiszen akkor már mindkét fél tisztában van a másik erejével.

Kellemetlen volt a tárgyalás a többi szakszervezettel: míg az általunk kezdeményezett kollektív munkaügyi vita vitás ügyei rendeződtek, a VSZ által pár hét csúszással elindított kollektív munkaügyi vita keretében megfogalmazott követelésekkel „gyakorlatilag semmi nem történt, de azért ők is mindent visszavontak. Nézzétek meg, mit kértek, és abból mi valósult meg. Olvasni mindenki tud” – fűzte hozzá Bárány Balázs.

A szolgálati helyeken az a hír terjed, hogy a megállapodás létrejötte attól függött, hogyan áll hozzá a VSZ a dolgokhoz. Mi az alapja ennek? - kérdezte egyik tisztségviselőnk. A VDSzSz Szolidaritás alelnöke szerint a kétkedőknek elég megmutatni a megállapodást: ha abban találnak egy olyan mondatot, ami a VSZ által kezdeményezett kollektív munkaügyi vita követelései között szerepelt, akkor a felfedezőt joggal megilleti egy üveg sör.

Bekk István szerint is nagyon jó a megállapodás. Szerinte közös testben, együtt léptünk a tárgyalások alatt. És amikor szervezetten, egységesen lépünk fel, azzal nem tudnak mit kezdeni. Arra is figyelmeztette a választmányt, hogy a bevállalós kollégáknak ne engedjük el a kezét. Szerinte nem csak a megállapodás nagyon jó, hanem az is, amikor egy VSZ-es segít.

Mint mondta: „Az a csoda is megtörtént, hogy egy VSZ-es kolléga velem együtt szervezte a sztrájkot, és ott fűzte az embereket, azt mondta, ha én beállok, akkor te is, és akkor nyomjuk együtt, közösen”. És ez jó dolog.