Men In Black
Eddig sokan úgy tudtuk, hogy a MÁV-Trakció Zrt. székhelye a Könyves Kálmán körúti bérleményben található. Január 5-én kellett rádöbbennünk arra, hogy a helyes cím: "Andrássy út 60". Történt ugyanis, hogy a Trakció humánhadserege „VÉT-ülést” hívott össze.
A napirend előtti felvetéseknél az egyik szakszervezet érdeklődött a múlt év decemberében Gödnél történt, kis híján tragédiába torkolló vonatveszélyeztetés körülményeiről, okairól, valamint arról, hogy a neves cég milyen intézkedéseket foganatosított. Egy Göd állomásra bejáró tehervonatba ugyanis a 3. vágányról, egy "megállj-jelzést" figyelmen kívül hagyó mozdonyvezető által továbbított személyvonat ütközött. Személyi sérülés szerencsére nem történt, a fennakadás viszont annál nagyobb volt. A humánigazgató nagy elképedésemre kijelentette: az ügyrend nem teszi lehetővé a válaszadást.
Bár nem mi voltunk a kérdezők, már csak azért is érdekelt minket a Trakció véleménye, mivel az év utolsó VÉT-ülésén ismét a MÁV baleseti helyzetével kellett foglalkoznunk az egyre szaporodó vonatveszélyeztetések miatt. Erre vonatkozóan meg is osztottam álláspontomat a jelenlévőkkel, és érdemi választ kértem.
Ehelyett a rövidre nyírt, fehéringes, nyakkendős elnöklő ember utasított rendre, és szólított fel mértéktartásra – nevezetesen arra, hogy amiről ők nem hajlandók beszélni, arról ne is érdeklődjek. Szokásos szóváltás kerekedett, majd a Trakciónál már ismert eljárás következett: felszólítás távozásra, majd ennek eredménytelensége láttán a fenyegetés a kivezettetés rémével.
Mivel a várt hatás ezúttal is elmaradt, a jól öltözött elnök telefonnal a kezében kivonult, majd visszajött, nyomában két fekete ruhással.
Ők nyilván arra edzettek, hogy a kérdésére választ várót – jómagamat – kivonszolják nem tudni hová, esetleg a pincébe egy csinos kis manikűr erejéig. A köröm úgyis hamar regenerálódik, igaz, nyolc napon túl.
Vonakodtam a felszólításnak eleget tenni, és érdeklődtem, kiket takar a fekete ruha. Közölték: a bérbeadó alkalmazottai (szerintünk: magánhadserege) ők, és hivatásuk az ilyen rendbontó elemek felszámolása.
Felhívtam szíves figyelmüket arra, hogy az ilyen őrző-védő alakulatok különösebb jogosítvánnyal nem rendelkeznek, ezért a fizikai kényszer bárkivel szemben való alkalmazásakor a kényszerítés bűncselekménye valósul meg.
Úgy tűnik, ez új információ volt, ezért egyikük kiment a folyosóra telefonálni, a másik szemmel tartotta az egybegyűlteket. A helyzet meglehetősen megalázó volt, ezért ismételten tiltakoztunk az eljárás ellen, és követeltem, hogy a két fogdmeg ne ártsa bele magát abba, amihez semmi köze sincs. Még akkor sem, ha erre egy megjelenésében nem túl rég letűnt kor hivatalos személyét idéző egyén utasítja is. Ezt követően a másik őr is távozott, és a nyitott üvegajtón át, mint kenyérlesők, meredten bámultak befelé.
A Trakció humánusai – látván, hogy ügyük elbukott – cselszövést eszeltek ki. Kiszivárogtak a helyiségből, mint fekete lyukból az elemi részecskék (ld. Stephen Hawking).
A szakszervezeti delegációk szép lassan eloldalogtak, végül ketten maradtunk Ottóval, és mivel olyan hírek szivárogtak, hogy a VÉT véget ért, a két éber fekete ruhás előtt elvonulva, mi is elhagytuk a 152-es számú szobát.
Ekkor Ottó telefonja csöngött, és egy hang közölte vele, hogy a VÉT a második emeleten folytatódik. Ismét fantasztikus trükkhöz folyamodtak: a két belfegort odaállították az ajtóba, akiknek utasításba adták, hogy kettőnk közül csak Ottó lépheti át a küszöböt. Én nem.
Ezek után felkerestük a Trakció vezérigazgatóját, akinek előadtam a történteket, egyben kértem, hogy az effajta magatartásról beszélje le a humánszolgálatot. Megígértem, hogy a helyzet eszkalálódásának elkerülése érdekében a gödi malőrt újfent nem hozom szóba, hiszen abban maradtunk, hogy öt napon belül szakszervezetünk részére írásban válaszolnak a december 7-én történt malőr körülményeivel kapcsolatban.
A kifejezetten jó hangulatú beszélgetést követően a vezérigazgató elérte, hogy beléphettünk abba a szentélybe, ahol VÉT helyett immár csak konzultáció zajlott. Így a boldog újév első találkozásán magunk is részesei lehettünk a 2012. évi – nem tudni még milyen eredménnyel záruló – bér- és KSZ-tárgyalásoknak. A történtek ismeretében túl sok jóban nem reménykedhetünk.
Bárány Balázs Péter
érdekvédelmi alelnök
