A vasúti újbeszél
A mozdonyok nem ütköznek. Mindössze "egymásba csúsznak", "horzsolódnak".
Az "újbeszél" egy mesterséges nyelv Orwell 1984 c. könyvében, alapja az az egyszerű felismerés, hogy csak arról tudunk gondolkodni, amire van szavunk. Emiatt aztán a hatalom szempontjából kínos dolgokról való kritikus hangvételű elmélkedésnek elejét vehetjük azzal, ha nincs is semmi ilyesmire alkalmas kifejezés szótárunkban.Ez a nyelvi relativizmus: a wikipedia szerint az eszkimóknak például rendkívül gazdag szókincse van a különböző hófajták vagy a bálnák típusainak leírására. Amíg azonban a kvakiutl indiánok az életük szempontjából fontosnak tűnő minden lehetséges helynek nevet adnak, az eszkimók meglehetősen szűkösen bánnak a helynevekkel.
A vasutasok már jó ideje megtanulták, hogy a „racionalizáció” fogalom egy olyan nyelvi buborékfólia – ezt hívjuk eufémizmusnak –, amibe a kirúgás keserű tényét csomagolja a munkáltató. Szép szó, amiből semmi szép nem származik.
Korábban a kellemetlen tények szép szavakkal való körülírása csak a humánapparátus tevékenységét jellemezte. A múlt példája azonban ragályos, így mostantól már a Biztonsági Igazgatóság értekezik lírikus hangon jegyzőkönyveiben.
A mozdonyok ugyanis nem ütköznek. Mindössze "egymásba csúsznak", "horzsolódnak".
Ez a trend derül ki a mellékelt jegyzőkönyv-részletekből is. Elsőként a MÁV Zrt. közleményéből idézünk:
„2011. december 7-én 6:53 Göd állomás IV. sz. vg.-ról induló 45502 sz. vonatba a kijárati váltókörzetben a III. sz. vg.-ról elindult és a megállj állású kijárati jelzőt meghaladó 2378 sz. vonat belecsúszott.”
Ezt követte a MÁV Trakció válasza, ami időközben újabb nyelvi leleménnyel gyarapodott – már, ami az összeütközés szó mellőzését illeti:
„2011. december 7-én 6 óra 53 perckor Göd állomás IV. vágányáról induló 45502 sz. tehervonat V43-1132 pályaszámú mozdonya a kijárati váltókörzetben horzsolódott a III. vágányról engedély nélkül elinduló, és a „Megállj” állású kijárati jelzőt meghaladó 2378 sz. szerelvényvonattal (BDV-011).”
A fentiekből következően a jövőben balesetmentes lesz a vasúti közlekedés – legalábbis, Magyarországon. A vasutastól amúgy sem áll távol a megszemélyesítés eszköze – elég például a "Sissire" gondolni. Ettől kezdve viszont a testi érintkezés egész repertoárjára készülhetünk a hálózaton: a legváratlanabb helyeken dörgölőznek majd össze egymással a szerelvények.
Baleset helyett tehát titkos légyottra kerülhet sor mozdonyok között, amit 100 km/h sebességnél valószínűleg már az „egybekelés” és a „nász” szavakkal írnak majd körül a balesetvizsgálattal foglalkozó apparátusok.
Utóbbiak lírikus, netán himnikus hangvételű irodalmi tevékenységét segítsétek ötleteitekkel: milyen hasonlatokkal, metaforákkal, eposzi jelzőkkel helyettesítse a munkáltató a jövőben az „összeütközés” utálatos képzetet keltő, pejoratív szavát?
Ha ezen túl vagyunk, arról is lehetne elmélkedni, hogy a balesetvizsgálatok unalmas, száraz közleményei időszerű lenne az időmértékes verseléssel felváltani, így tudatva az érdeklődőkkel a történteket. Ehhez Homérosz olvasgatását javasoljuk, bár ő inkább a hajózással kapcsolatban szerzett felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat a balesetelemzésekről...
