Munkaruha-problémától az autó-beszerzésekig
Van egy kulcsszó, ami megoldja a vasutasok nyelvét: munkaruha. Ha ezt kiejtjük, panaszlavinát indítunk el. Sőt, bizonyos esetekben a szál egészen az autó-beszerzésekig vezet.
A történet úgy kezdődött, hogy jogutódlással január elsejével visszakerültek a MÁV létszámába a Vasútvilles kollégák – csak hát munkaruha nélkül.Azóta is hevenyészett felszerelésben dolgoznak, sokan inkább kimennek egy boltba, és megveszik a munkaruhát saját pénzükön. Ami azért elfogadhatatlan luxus, mert ezeket a munkáltató egyszer már kifizette.
Oroszi Rudolf, szakszervezetünk munkavédelmi referense a március 6-i VÉT-ülésen úgy fogalmazott, hogy ipari hulladéklerakó lett a MÁV-ból az árlejtéses közbeszerzés ürügyén – az árlejtés egyébként nem azt jelenti, hogy a legsilányabb termékeket kell megvenni.
Zsoldos Marianna nemcsak osztotta álláspontunkat, hanem megrovóan kijelentette, hogy a munkaruhát a 619 Vasútvill-dolgozó közül mindazoknak, akiket ez megillet, a MÁV-nak az átlépésük időpontjától – január elejétől – biztosítania kellett volna. Ugyanakkor optimista reményét fejezte ki, hogy ezt mielőbb pótolják, és joggal aggódva fordult a beszerzők felé, hogy legalább védőruhával, védőfelszereléssel ellátták a munkavállalókat.
Az elmúlt időben állítólag változott a beszállító cég, ezzel próbálták magyarázni, hogy egy-egy adott méret akár több centivel is kisebb lehet. Ami értelemszerűen elfogadhatatlan érvelés.
A ruhákon kívül gondok vannak a vásárolt szerszámokkal, példának az erővágókat hoztuk fel, amik legfeljebb szabás-varrásnál használhatóak, mert amennyiben a pamutnál keményebb anyag vágására használják őket, úgy inkább eltörnek, semmint hogy teljesítsék kötelességüket.
Gond van az autókkal is, mivel egy sikeres járműbeszerzés eredményeként a karbantartáshoz, hibaelhárításhoz szükséges eszközök egy részét – például a földelőrudakat – a kocsikon nem lehet elhelyezni.
Szállításuk csak úgy oldható meg, ha az edzett vasútvilles - akár egy rohamra induló középkori lovag – kopjaként tartja oldala mellett e nélkülözhetetlen kelléket.
Továbbra sincs megoldás bicikliügyben, felmérés viszont van, amit a vasút kiváló menedzserei kiváló képességük megcsillogtatásával, és páratlan tehetségük latba vetésével három hónap alatt produkáltak. Íme, az eredmény:
A történetben mintegy 468 vasutas érintett, a vasúton rendszeresen MÁV tulajdonú kerékpárt 54-en szállítanak, a hálózaton 314 darab 70-es évekbeli bicikli használatos, ezen kívül van még egy tricikli is. Szegeden van a legtöbb biciklivel munkába járó vasutas, Budapest ebből a szempontból csak a második.
Arra még nem voltunk képesek rájönni, hogy a felmérés mire jó – az időhúzáson kívül. Kínunkban indítványoztuk, hogy a elnök-vezérigazgató az alábbi legfőbb elnöki rendelettel oldja meg a problémát:
„Alulírott, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója, mint a MÁV Start Zrt-nél a tulajdonosi jogokat gyakorló, kötelezem a MÁV Start Zrt. vezérigazgatóját, hogy azon arcképes utazási igazolvánnyal rendelkezők esetében, akik utazásukkor a szolgálati vezetőjük bicikli szállításra vonatkozó engedélyét a vezető jegyvizsgálóknak bemutatják, a velük lévő kerékpárjukat díjmentesen szállíthatják. ”
Ismét bibliai időket élünk, vízre bocsátották Noé bárkáját. Vége a télnek, így a vasút felkészült a vízözönre. Az állatpárok helyett persze, csak egyes személyek költöznek e menekülőcsónakba, miután a beszállások előtt hosszú búcsúüzeneteket röpítenek szét a vasút világába e-maileken. Ez mostanában különösen divatba jött. Ezekben munkásságukat és egyéb tulajdonságaikat magasztalják, rendkívül szerényen.
Köszönet ezért a bárkaépítőnek, aki ezúttal a gyengébb nemet képviseli. Egy példát mindenesetre mellékelünk, ami akár formanyomtatványként is szolgálhat a jövő „utasai” számára:
"Tisztelt Munkatársaim!
2012. február 29-én befejeztem a munkámat a MÁV-GÉPÉSZET Zrt. (...) igazgatójaként. Március 1-jétől a MÁV Zrt-nél igyekszem kamatoztatni tudásomat, tapasztalatomat, hozzájárulni szerény eszközeimmel a vasúti ágazat további fejlődéséhez.
Az elmúlt több mint négy évben vezetőtársaimmal, közvetlen kollégáimmal és Önökkel együttműködve sikeresen elindítottuk társaságunk működését. A járműjavítók integrálásának velejáró feszültségein túljutottunk, mára már természetes az egységes Kollektív Szerződés, a korábban jelentősen eltérő bérezési formák helyett az azonos bérszerkezet, melyből külön említést érdemel a MÁV Csoportban egyedülállóan alkalmazott mozgóbér. A munkaköri rendszerek azonos platformra helyezésével lehetővé vált a belső alapbér arányok javítása, mely részben meg is valósult.
A korábbi években több szervezeti, telephelyi racionalizálás történt. Ezek közül kiemelkedik az Északi Járműjavító bezárása. A Kőbányai úton dolgozó munkatársaink több mint negyven százaléka, a javítási területek munkavállalóinak többsége ma is társaságunknál tevékenykedik - elsősorban Szolnokon és Budapesten -, így az évszázados ipari kultúra és a felhalmozott tudás döntő többségét sikerült megőriznünk. Elmondhatjuk, hogy a távozó kollégáink számára fájdalmas döntéseket minden esetben az emberi méltóság, a jog tiszteletben tartásával, korrekt módon hajtottuk végre. A szükségszerű létszámcsökkentésekkel biztosítottuk a vállalat eredményességének fenntartását, s ez által a maradó több mint négyezer munkatársunk tovább foglalkoztathatóságát.
Társaságunk 2011-től kezdődően új pályaívre kanyarodott, az IC+ gyártásával, a rendelkezésre állás alapú karbantartási, javítási szolgáltatással egy vevőorientált, a piaci törvényeket még jobban szem előtt tartó működés irányába indult. A hatékonyság további javításával hosszútávon meg tudja alapozni a vállalat jövőjét.
Többek között ennek érdekében is erősítettük nagy csapatunkat új tervező
mérnökökkel, beszerzési szakemberekkel, járműgyártásban, javításban tapasztalt új kollégákkal. Munkatársaink döntő többsége folyamatosan képezi magát, hogy lépést tudjon tartani az új technológiákkal, eljárásokkal, előírásokkal, s ebben továbbra is számíthat a vállalat támogatására.
Személyesen sokat tanulhattam a MÁV-GÉPÉSZET-nél a vasútipar szerteágazó, bonyolult, komoly szakismereteket és elkötelezettséget igénylő működéséről. Szeretném megköszönni e tanulási lehetőséget és a szakmai együttműködés során nyújtott támogatást mindazoknak, akikkel együtt dolgoztam az elmúlt években.
Kívánok Önöknek munkájukban sikereket, személyes életükben kiegyensúlyozottságot, jó egészséget, boldogulást.
Üdvözlettel:
XY"
