MÁV: Baleseti (kor)osztály
Sejtésünk, sajnos, beigazolódott: érdemes volt spórolni pár millió forinton, hiszen meglett az eredménye. Romba döntött állomás, szanaszét eső kocsik, napokra lezárt pálya – így néz ki a vasút újabb szégyenfoltja, aminek "mosatási költségei" cirka 300 millió forintba kerülnek.
Olvashattuk az ez év februárban Rácalmáson történt, vasércszállító tehervonat közfeltűnést keltő balesetének véleményes jelentését. A jelentés szerzői egyértelművé tették, hogy amennyiben a pusztaszabolcsi hőnfutásjelző működött volna, úgy a baleset valószínűleg nem következik be. Természetesen, a hőnfutásjelző azóta sem működik.
A jelentésből az is megtudható, hogy a több ezer tonnás szerelvény több alkalommal 15-20 százalékkal lépte túl a vonatnál alkalmazható legnagyobb sebességet, illetve a Kelenföldön kapcsolt tolómozdony éberségi berendezését a mozdonyvezető kiiktatta.
Ami nem feltétlen célszerű, különösen annak ismeretében, hogy - bizony-bizony eddig még fel nem tárt sajnálatos okok miatt - történt már olyan a hálózaton, hogy a vezér elszenderült. Így történhetett meg az, hogy a tehervonat – a MÁV-nál szokott eufémizmussal élve - gyakorlatilag összezárt a Tatabányán veszteglő, utasokkal teli vonattal. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a többszöri ígéret ellenére a véleményes jelentéseket továbbra is duplanullás titokként kezelik: mert az „amiről nem beszélünk, az nincs is”-elvet vallók fejéről a vaskalap még nem került le.
Az eset kapcsán ismét felhívjuk a vasút illetékeseinek figyelmét, hogy a közlekedés biztonsága érdekében azokon a szolgálati helyeken, ahová a hőnfutásjelzők által vett adatokat továbbítják, a hőnfutásjelzők működésképtelensége esetén legalább a tehervonatokat állítsák meg, hogy a kocsivizsgálók csapágyvizsgálatokat végezzenek rajtuk.
Egyébként pedig ezúton is kérjük a MÁV Zrt. vezetését, hogy a rácalmási balesetről készült véleményes jelentést részünkre megküldeni szíveskedjen. Ha ezt nem teszi meg, úgy kérjük, hogy kérésünk teljesítésének útjában álló akadály(oka)t velünk írásban közöljék.
