MÁV-os szatíra
Egy nő másodlagos nemi jellegeinek cirógatása akár még elégséges szolgáltatás is lehet megfelelő környezetbe ágyazva, azonban a munkahely ritkán ilyen. Pár hete a vasút még két szatírral rendelkezett: az egyik a MÁV-é, a másik az egyik tagtársunk. Utóbbit kirúgták, így most már csak egy maradt.
Nem szeretnénk pálcát törni senki fölött, az esete(ke)t nem láttuk, a következményt viszont annál inkább. Rögtön az elején leszögezzük, hogy a kolléganők beleegyezése nélküli tapperolását – amennyiben ez történt – egyáltalán nem tartjuk követendő példának. Nem is azért írunk róla, hogy reklámozzuk, és meghonosítsuk ezt a gyakorlatot a MÁV-nál, hanem azért, mert az ügy következményei nagyon messzire vezetnek. A MÁV-os szatír az évekkel korábban elkövetett zaklatás leleplezését követően egy nyugat-magyarországi városból Budapestre került, ami nem csak levegőváltozást jelentett számára. Igen, először parkolópályán körözött egy darabig, majd gyakorlatilag felfelé bukott.
Tagtársunk esetében azonban ez nem így történt, neki ugyanis felmondott a MÁV. A munkáltató eljárása azonban azt mutatja, hogy ehhez még csak szatírnak sem kell lennie: elég egy mondvacsinált indok, és máris lehet menni az utcára. Mert mi történt?
Úgy rúgott ki egy munkavállalót a vasúttól, hogy az ügy hátteréről nem győződtek meg. Most tehát állítólag egy szatírral történt ilyen, de mi a garancia arra, hogy legközelebb nem történik meg bárki mással, bármilyen más okból?
Illetve a nagy tanulság – amit nem fogunk tudomásul venni – az, hogy bárkit ki lehet rúgni akkor is, ha tettére nincs bizonyíték. Mert hát ez történt.
Az ügy hálózati jelentőségű: a MÁV eljárást indít a munkavállaló ellen, majd pár nap múlva ugyanazzal az indokkal, amiért az eljárást indult: kirúgja. A probléma az, hogy a munkáltató meg sem várja az általa álságosan kezdeményezett vizsgálat végeredményét. Mert majd a bíróság.
Esetünkben tagtársunkat a Vasútbiztonsági Igazgatóság egyik kiváló munkatársa utasításra magához szólította. Itt vannak ugyanis a kényes ügyekben jártas vallatósegédek. Mondjuk, mindeddig nem tudtuk, hogy a MÁV Biztonsági Igazgatóságának külön, a szatírügyekre specializálódott munkatársai lennének.
Erről a vallatásról jegyzőkönyv nem készült, csak emlékek léteznek, így egyedül az érintett nyilatkozatára támaszkodhatunk. Tagtársunk elmondta, hogy állatként kezelték, a meghallgató megalázta, jogairól nem oktatta ki. Úgy beszélt vele, mint más a kutyájával sem, mert abban a pillanatban elvinnék az állatvédők.
Felmerül a kérdés: amennyiben tényleg zaklatás történt, a munkáltató miért nem ad elégtételt a felzaklatott hölgyeknek, illetve miért nem fizet kártérítést a részükre. Az is nagy kérdés, hogy a MÁV miért nem tett feljelentést a „gaz szatír” ellen.
Az egész ügyben persze a munkáltató álláspontja a legijesztőbb: ez a technika ugyanis az ötvenes évek Magyarországát idézi. Ami nem jó.
Mindezt a július 26-i VÉT-ülésen vetettük fel, ahol az egyetlen napirendi pont továbbra is a Kollektív Szerződés MT-kompatibilissé tétele volt. Hangsúlyozzuk, hogy előbb a KSZ formai megváltoztatására kerül sor.
Az MT-változás tagjainkra, munkavállalókra hatással lévő tartalmi következményeiről ezt követően tárgyalunk, hiszen – ahogy azt már korábban is elmondtuk – számunkra a minimum-elvárás az, hogy az MT-változás miatt tagjainkat legalább jövedelem-csökkenés ne érhesse (ezt egyébként a kormány is hangsúlyozta).
Felhívjuk figyelmeteket, hogy a KSZ helyi függelékeiben meghatározott munkarendek szerint kell a munkaidőt beosztani, és számítani.
A következő VÉT-ülésre augusztus 1-jén, 9 órakor kerül sor.
