Szomszédok: VEB-ülés volt 2009. február 27-én (Az emlékeztető is letölthető!)
Mozgalmasságában egy folytatásos teleregénnyel kezdi felvenni a versenyt a Vasúti Egyeztető Bizottság, amelynek legutóbbi, február 27-i ülése se jelentett kivételt ez alól. A hónapok óta minden alkalommal kiadás előtt álló miniszteri rendelet értelmében – amit a miniszter is talán lassacskán elolvas – a vasútszakmai alkalmasság felmérésére két módon, az alapvizsga és az időszakos vizsgák útján kerülhet sor. Nem mindegy azonban, hogyan. A rendelet jelenlegi szövegében az alapvizsga csak szóbeli, csak írásbeli, vagy a kettő kombinációja, azaz összetett lehet. Gyakorlatilag tehát bármi. A tervezetet olvasva nem lenne meglepő, ha meglódulna némelyik vizsgaközpont-vezető agya, és esetleg képrejtvény formájában történne a számonkérés.
Továbbra is javasoltuk az objektív elbírálást és a tudás felmérését lehetővé tevő számítógépes tesztrendszer bevezetését. Indoklásunkban ismét utaltunk a javaslatunkkal kapcsolatos kedvező tapasztalatokra: bár nem számítógépen zajlott, de annak előszobáját jelentette az F2-es vizsgáztatás. A nem csak nevében Csontos forgalmi főosztályvezetővel ugyan nem kevesebb, mint három hónapig kellett a MÁV humánpolitikai igazgatójának segítségével vitatkozni, hogy egyrészt teszt formájában kérjék számon a munkavállalók tudását, másrészt a lehetséges kérdéseket a helyes válaszok megjelölésével osszák ki az érintettek között a minél alaposabb felkészülés érdekében. Csepi Lajos szakállamtitkár a teszttel történő számonkérést rendben lévőnek is találta, annak ellenére, hogy a kommunistázástól se visszariadó beosztottja ezt gyökeresen másképp látta. Őt a szakállamtitkár végül utasította a rendelet javaslatunkat is tartalmazó átdolgozására. Volt még, aki nem értett velünk egyet. Hiszen honnan máshonnan érkezhetett volna a fizetett szolgálati közlemény, mint a szakszervezeti oldalról? Az egyik kétfős, főosztályvezetőket tömörítő szerveződés szerint ugyanis a szóbeli vizsgára azért van szükség, hogy ezáltal tesztelhesse a munkáltató, vészhelyzetben milyen kommunikációra képesek például a forgalmi szolgálattevők. Az ötlethez külön gratulálunk.Ennek ellenére a szakállamtitkár megígérte: a tervezet következő verziójába a teszt használatával történő vizsgáztatásnak is bele kell kerülnie, valamint annak is, hogy a tesztsort a helyes válaszok megjelölésével a vizsga előtt el kell juttatni a munkavállalók részére.
A rendeletkezdeményből felvetésünkre sikerült kigyomlálni az osztályozást is, hiszen eredetileg az iskolában megszokott módon, ötfokozatú skálán értékelhették volna a vizsgabiztosok a munkavállalók eredményeit. Tapasztalataink szerint azonban egy sztrájkban való részvétel erősen rontaná a „jeles” osztályzat megszerzésének esélyét, ami így a végtelenül lojális, vazallus sztrájktörők kiváltsága lenne. A formálódó rendelet szerint épp ezért a jövőben csak a megfelelt/nem felelt meg minősítés adható a munkavállalók számára.
A pályaalkalmassági és a soron kívüli egészségügyi vizsgálattal kapcsolatban hamarosan külön szakértői konzultációra kerül sor. Álláspontunk ismeretes: a MÁV-nál a szolgálati vezetők a számukra nem szimpatikus munkavállalók eltávolítására használják a pszichológusok hadát, ezért utóbbi, szereptévesztésben lévők ügyét egyszer s mindenkorra rendezni kívánjuk.
A VEB-ülés hátralévő részében a menetkedvezménnyel kapcsolatban elhangzott: a Minisztérium a vasúttársaságok vezetőivel tartott fórumon felveti ezt a kérdést. Csepi Lajos továbbra is biztosított minket arról, céljuk, hogy a szerzett jogok ne vesszenek el. Efelől nekünk sincs kétségünk, hiszen az arcképes igazolványra való jogosultság évről-évre visszatérő téma: gumicsont, amit a menedzsment időnként bedob a vasutas köztudatba, addig se foglalkoznak a munkavállalók a tényleg fontos kérdésekkel. Ismételten kifejtettük: a többször átbeszélt rendelettervezet számunkra megfelelő, épp ezért szükséges lenne mielőbbi kihirdetése és hatályba léptetése. A röpködő rémhírek elkerülése miatt pedig fontos lenne a 2007-es szelvény érvényességi idejét a szükséges mértékben meghosszabbítani. Így a 2007-es esztendő bekerülhetne a Guinness-rekordok könyvébe, mint a világ „leghosszabb” szökőéve. És még mondja valaki, hogy nem lehet az időt megállítani. Lám-lám, a közlekedési tárca és a MÁV erre is képes.
Ismét újabb botránykő alakul a MÁV háza táján, kezdve a hőpapíros menetjegy körüli cirkusszal, aminek érdekessége, hogy szakszervezetünk MÁV-Start felügyelő bizottsági tagja már több alkalommal felvetette az ez ügyben való vizsgálódás szükségességét, amit azonban minden alkalommal elvetettek. Nyilvánvalóan jelentős üzleti érdekeket sért, ha a pazarlás e tekintetben mérséklődne. Számunkra egyébként érthetetlen, miképp lehetséges, hogy a jegykiadó gépből kikerülő utazásra jogosító papírfecni állítólag több biztonsági elemet hordoz, mint például a húszezer forintos bankjegy. Híreink szerint egy ilyen fecni előállítási költsége 47 forint (azé, amit egy utas kap). Úgy gondoljuk, hogy a papírtekercsek értékesítéséből befolyó haszonnal még egy jólmenő aranybánya se vetekedhet.
A másik cirkusz a MÁV-hadak költözésével kapcsolatos. A birtokunkban lévő bérleti szerződésből kitűnik, hogy az üzemeltetési költségek éves szinten majd’ kétmilliárd forintot emésztenek fel. Nem vagyunk róla meggyőződve, hogy ez a teljes költséget lefedi. Vélhetően a tényleges összeg ennél 10-20 százalékkal magasabb. Nem beszélve a költözés költségeiről, továbbá arról, hogy egyelőre ezen kiadásnak a fedezete sem látszik, mivel az Andrássy úti fellegvár, ami gyakorlatilag szimbóluma a MÁV Zrt-nek, még nem talált vevőre, és reméljük nem is fog.
Továbbra is azt gondoljuk – és nem csak a válságra való tekintettel: a magyar nemzet vasútja megérdemli, hogy legalább székháza emlékeztessen az egyre halványuló dicső múltra, és hívja fel a figyelmet arra, milyen kötelezettségei vannak a mindenkori menedzsmentnek és a tulajdonosnak e sokat szapult, de nélkülözhetetlen intézménnyel szemben.
Rohamléptekkel próbálja a középszint az ún. helyi függelékeket nyélbe ütni a MÁV által központilag kiadott formanyomtatványok szolgai kitöltésével. Nyomatékkal kérünk minden tisztségviselőnket arra, hogy az aláírás előtt folytassanak tárgyalásokat, melyre célszerű meghívni akár a területi szervezet, akár a VDSzSz-központ tisztségviselőit. Az aláírást követően ugyanis hosszútávon bebetonozódik a helyi függelékben esetlegesen munkavállalók hátrányát jelentő munkaviszonyra vonatkozó szabályok (például részben készenléti munkakör, előkészítő és befejező munkák időtartama, munkarendek, osztott munkaidőre stb. vonatkozó rendelkezések).
Reméljük, nem fog vér folyni, így nem lesznek sérültjei, vagy esetleg még súlyosabb állapotváltozáson áteső áldozatai a MÁV és a MÁV-START menedzsmentjei között dúló barátinak egyáltalán nem nevezhető mérkőzésnek. Ez olyannyira zárt lelátók előtt zajlik, hogy csak Bolla Tibor, a BKV gazdasági vezérigazgató-helyettesének helyszíni tudósításából nyerhetünk arról értesülést. A beszámoló a BKV-székház 100-as tárgyalójában 2009. február 17-én 15 órakor történtekről így számolt be: „Én egyetlen egy céggel tárgyalok, és egy cég kezdeményezte, akit a Pénzügyminiszter kijelölt, ez pedig a MÁV, a MÁV-Start volt. Velük egyeztetünk, ők is valóban még megosztottak, visszaigazolták, hogy megvan náluk a 30 Mrd fedezet.”
A harminc milliárdos fedezetről már többször szóltunk, ami nem más, mint a MÁV Cargo privatizációjából befolyt 102,5 milliárdból fennmaradt, mára már mintegy 70 milliárd forint körülire apadt összeg. Hát igen, értelemszerűen fontosabb megtömni a politikai elit keselyűinek bendőit, megszolgálni a babérokat, az adományokat, a státuszokat, az állásokat, mintsem tisztességgel beváltani, mint kiderült, egy Kóka János nevű tisztességtelen ember ígéretét, illetőleg megállapodását.
Azon is persze el lehet gondolkozni, hogy mindezt miért tűrik el az éhbéren tartott, állásukért reszkettetett, több helyen a „főnöki” önkénynek, nem egy esetben szexuális zaklatásnak (megaláztatásnak) is kitett vasutasok.
2009. február 27.
