Belátták, hogy például a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, a táppénz 10 százalékos mérséklése, a családi pótlék befagyasztása, az általános forgalmi adó 25 százalékosra emelése mind-mind csakis az ő érdekükben történik.

Belátták ezt a magáncégeknél dolgozók is, akik – mint írja a HVG – alig-alig csatlakoztak a sztrájkhoz. Ez pedig csak és kizárólag azért történhetett meg, mert a munkavállalók így demonstráltak Gaskó világuralmi törekvései ellen.
Még véletlenül sem arról lehet szó, hogy a magáncégeknél a ’szakszervezet’ szó kiejtése esetén a Munka törvénykönyve már magától kinyílik a rendkívüli felmondást taglaló fejezetnél. Már ha egyáltalán van Mt. a cégnél.

Marad a demagógia, az állam kegyeltjeire, az adóforintokat eltékozló, „elkényeztetett” vasutasokra való mutogatás. Hiszen a HVG továbbra is nyugdíjas állásnak tekinti a MÁV-ot, ami betudható a régebbi szocializáció következményének. A lap szerint ugyanis nem fenyegeti létszámleépítés a MÁV-dolgozókat, „hála a masszív állami támogatásnak, a MÁV Cargo tavalyi eladásából származó rendkívüli bevételnek, no meg az állami cégnél érvényes – számos korábbi sztrájkkal és sztrájkfenyegetéssel kiharcolt – kollektív szerződésnek.”

Nem kell a MÁV Zrt. felügyelő bizottsági tagjának lenni, bármelyik vasutas megmondja: a MÁV Cargo tavalyi eladásából származó rendkívüli bevételből egy fillért nem láttak a MÁV más cégeinél dolgozók, akik korábbi több évtizedes munkájukkal hasonló mértékben járultak hozzá a privatizáció sikeréhez, mint a kiszervezés szeszélye folytán Cargohoz került társaik.
A masszív állami támogatásról meg annyit, hogy ezt legfeljebb minimális állami költségtérítésnek hívhatnánk, feltéve, ha a potyautas szerepét játszó állam végre kifizetné az általa megrendelt vonatok közlekedtetésének az árát. De nem fizeti.
De mégha minden vasutas meg is kapta volna a VDSzSz által követelt 250 ezer forintot a MÁV Cargo privatizációs bevételéből – mint ahogy nem kapta meg, vagy az állam rendes adófizető állampolgár módjára megfizetné a költségtérítést – mint ahogy nem fizeti meg, mi köze van ennek a létszámleépítés megakadályozásához? Semmi.
A harmadik érv akár igaz is lehetne, de nem az. A kollektív szerződésnek ugyanis köze nincs a létszámleépítés megakadályozásához, sajnos, ezt támasztja alá az a januári MÁV-os vezetői értekezleten elhangzott elvárás is, aminek alapján csoportszinten már megkezdődött ötezer munkavállaló leépítése.

Így hát maradnak a belátó újságírók, akik felelőssége, hogy egyre belátóbb az emberek nagy része. Mi viszont azt kezdjük belátni, hogy nincs az a megszorítás, ami a baloldali lapokat kizökkentené a baloldali kormánnyal szemben tanúsított megélhetési lojalitásukból.

2009. május 15.