VEB-ülés: vasúti katasztrófa előtt állunk
A jövő évi költségvetés-tervezet szerint 40 milliárd forinttal kevesebbet fog kapni 2010-ben a vasút, emiatt egyes fővonalakon is leállhat a vonatközlekedés. A Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumot is meglepte, hogy a MÁV-Cargo privatizációjából származó bevétel ilyen hamar elfogyott. Négy hónap múlva pedig a Pályavasutat is kiszerveznék. Címszavakban ez a Vasúti Egyeztető Bizottság szeptember 4-i ülésének egyenlege.
Ezt már csak abból is sejtjük, hogy a kormányhatározatban foglalt határidőket kínos precizitással igyekeznek betartani, ez azonban igazából a pontok kipipálásában merül ki. Egy ilyen apró pontocska volt a minisztérium életében a szakszervezetek mai, szeptember 4-i tájékoztatása is. Merthogy tájékoztatáson voltunk, hiszen a kormány a VDSzSz-szel áprilisban kötött megállapodás felrúgására törekszik: a döntés meghozatala előtt ugyanis érdemben kellett volna tárgyalni szakszervezetünkkel.
Most, az ülés után elmondható, hogy ez a mai napig nem történt meg.
Már csak azért sem, mivel elég tanácstalannak tűnt maga a miniszter is, aki mint mondta: nem a vasút átalakítására szerződött. Ez igaz is, mivel az egész közösségi közlekedés átalakításának egyetlen célja a 40 millárd kispórolása a rendszerből. Mert ez, ugye, kőbe van vésve, amit a jövő régészei talán egyszer majd megtalálnak. Így lesz, így találta ki Bajnai, amit Oszkó pénzügyminiszter úgy oldott meg, hogy negyven milliárd forinttal csökkentette a MÁV-Start Zrt. 2010. évi költségtérítését, legalábbis, a jövő évi költségvetés-tervezet szerint.
Hónig feladata, hogy ezt magyarázza meg, mondja el, hogy ez kell a vasútnak, a kormány már csak tudja. Egyszóval: találjon 40 milliárd fölösleget a rendszerben.
Talán már ő is tudja, talán vitorlázás közben haverjai megsúgták neki: az örök sláger leporolása következik, a mellékvonalak. Igen ám, csakhogy ezekben jelenleg sincs pénz. Arra jók, hogy papíron minden költséget rájuk lehessen számlázni, miközben pályafenntartásnak nyoma sincs, pályakarbantartó személyzetnek még annyira se, hacsak nem számítjuk bele a síneken időnként átmászó éti csigákat.
Úgyhogy jól el is mondtuk neki, hogy legfeljebb 1-2 milliárd megtakarítás, ha van a mellékvonalakban, akkor sokat mondtunk. Épp ezért már úgy látszik, a fővonalak egy része sem érezheti magát biztonságban. Az ott dolgozó vasutasokról már nem is beszélve.
Igaz, nem csak róluk van szó, hiszen a komplett Pályavasutat kiszerveznék tokkal-vonóval 2010. január elsejétől. Ez így trendi. Vannak helyek Európa nyugatibb részein, ahol már inkább visszaszervezik az egyes vonalakat, de Magyarországon kötelező nem tanulni mások hibáiból. Mondjuk, a Pályavasút kiszervezési ütemét lassíthatja, hogy a MÁV-nak 1993 óta nem sikerült felmérnie, milyen ingatlanvagyonnal rendelkezik is valójában. Mindez azonban a Minisztérium szerint csak lassíthatja a folyamatot, de meg nem akadályozhatja.
Hiszen a politika az egész vasúthálózatból igazából csak egy ingatlantérképet lát. Ha lehet ugyanis hinni a közvélemény-kutatóknak, bő fél év múlva másik kormány lesz hatalmon, a vadabbak szerint nem is csak egy ciklus erejéig.
Tehát ideje az ínséges időkre felkészülni, elvégre mégis csak jobb lehet telezabáltan bebábozódni hosszú évekre: megy a harc az ingatlanokért, ki melyikre tudja előbb rátenni a kezét. Úgy tűnik, nem másért akarja a Minisztérium a Pályavasút kiszervezését.
A mai, szeptember 4-i ülésen viszont bebizonyították, milyen rugalmasak is tudnak lenni, elvégre a Vasúti Egyeztető Bizottság szeptember 4-i ülésére készített forgatókönyvből pontosan ennek ellenkezőjéről lehetett meggyőződni. Bejelentették ugyanis, hogy a szintén a VDSzSz által kezdeményezett, és általuk napirendre is vett két pontot – a Cargo privatizációs bevételének felhasználására és a vasútbiztonsági helyzetre vonatkozókat – mégis inkább levennék a napirendről.
Annyit azért sikerült megtudni, hogy a Minisztérium vezetését is meglepte, hogy elfogyott a MÁV Cargo privatizációjából származó 102,5 milliárd forint, bár az ebből a pénzből beígért vasútfejlesztések nyomát sehol nem lehet fellelni. (Természetesen, mindez nem jelenti a vasutasoknak követelt részesedés feladását, hiszen a követelésünk még abból az időből származik, amikor még bőven nem érkezett meg a pénz a vasút számlájára.) A vasútbiztonság kérdésére egy későbbi VEB-ülésen térünk vissza.
Merthogy ilyen is lesz, hiszen ez az egyetlen dolog, amiben biztosnak tűnt a minisztérium. Mi viszont a VDSzSz-nél – részben a fentiek miatt – épp a sztrájk folytatásában kezdünk egyre biztosabbak lenni. [Az alábbi, a lap alján található levél jól mutatja, mit ért Antali Károly egyeztetésen. Aba Botond részére írt leveléből jól kiolvashatók az irányelvek, amiket "a regionális menetrendi egyeztetések sikeres befejezése érdekében" adott - a szerk.]
