Hírlevél - 2007. 10. 02.
Akár VÉT-ülés is lehetett volna az október másodiki konzultációból, ha a szakszervezeti oldalról nemcsak a VDSzSz lett volna jelen. De csak mi voltunk ott, pedig a felvetett témák fontosak. Csekélyke eredmény is született.
Régi téma: a jóléti ingatlanok listájának felvétele a Kollektív Szerződésbe. Ezt a kérdést már rengetegszer felvetettük a legkülönfélébb fórumokon, legtöbbször talán mégis a VÉT-en. A MÁV korábban is, október másodikán is elzárkózott az ingatlanok KSZ-ben történő felsorolásától, mivel – mint a munkáltató képviselője nyilatkozta – az új KÜT-tel aláírtak egy megállapodást, ami részletezi az ingatlanok eladásával kapcsolatos eljárási rendet, másrészt újabb és újabb ingatlanok „kerülnek elő” az ország legkülönfélébb pontjairól, amelyekkel bővíteni kellene a listát. (Szomorú a helyzet, ha a MÁV tulajdonában lévő jóléti ingatlanok meglepetésszerűen bukkangathatnak fel, ezek szerint a vasútnak lila gőze sincs ingatlanjairól. De legalábbis nem a jó gazda gondosságára utal, ha ilyesmi megtörténhet.)A másik munkáltatói aggály az volt, hogy a lista Kollektív Szerződésben való megjelenítése azt eredményezi, hogy már legalább három, a KSZ-t a MÁV-tól megörökölt cégnél (pl. a MÁV Cargo) benne lenne, ezek azonban nem tulajdonosai az ingatlanoknak, következésképp tárgyalni sem tudnának róluk. Mindkét fenti érv nevetséges, hiszen megfogalmazás és szándék kérdése, milyen formában, tartalommal kerülne bele a lista a KSZ-be. A MÁV, persze, váltig hangsúlyozta: nem célja a trükközés, és valószínűleg bármikor letenné a nagyesküt is, hogy a jóléti ingatlanokat nem fogja elkótyavetyélni. (Ehelyett, mondjuk, lehetett volna megfelelően működtetni is ezeket az ingatlanokat.) A gond a múltban van, ugyanis a Vasutas Önsegélyező Pénztár esetében is megígérte a MÁV, hogy a Pénztár nem lesz a Választható Béren Kívüli Juttatási rendszer része, ennek ellenére mégis az lett. Ha viszont az ingatlanokkal kapcsolatban a MÁV-nak nincs hátsó szándéka, akkor végképp érthetetlen, miért ne kerülhetne be felsorolásuk a KSZ-be.
A másik sarkalatos téma a KSZ 25.A.§.-nak megváltoztatása volt. Ismeretes, erre azért lenne égető szükség, hogy egyes munkáltatók ne változtathassák meg kényük-kedvük szerint a dolgozók munkaidő-beosztását – sok esetben napi 4-5 óra utazgatásra kényszerítve őket. A munkáltató képviselője ekkor megdöbbentő beismeréssel rukkolt elő. Szerinte ugyanis a munkáltatói jogkörgyakorlók nem értenék meg, miről van a módosításban szó. Szomorú pillanatkép volt ez a MÁV-ról.
A fentebb jelzett csekélyke eredmény az volt, hogy a munkáltató – ígérete szerint – a következő két hétben ellenőrzéseket végez, és ennek eredményeivel felvértezve október végén talán hajlandó lesz aláírni a KSZ-módosítást. Az ellenőrző brigádnak ráadásul nem is kellene túl messzire utaznia, mivel a budapesti fejpályaudvarok mindegyikén tudomásunk van hasonló esetről. Ezen felül kimutatást kértünk arról is, hányan laknak négy óránál hosszabb időre munkahelyüktől.
A laktanya-ügy kapcsán érthetetlen, hogy a MÁV miért ragaszkodik annyira a többségében ingatag épületekhez, amelyek befelé haladva még borzalmasabb körülményekkel várják a dolgozókat. Kiderült, vannak laktanyák, amelyek munkásszállásként üzemelnek, azonban az érintett rászorulók részére lakást bérelni mindig olcsóbb lenne, mint a laktanyákat fenntartani. Végezetül a MÁV képviselője és a VDSzSz érdekvédelmi alelnöke fogadást kötött arról, hogy a laktanyakérdést december 31-ig megoldja-e a munkáltató. Ha ez nem sikerül, mi ugyan nyerünk, de ennél jóval nagyobb lesz a veszteség. Mint ahogy valójában a tét is jóval nagyobb ennél.
Érdekegyeztetés volt a MÁV Start-nál is, megvitattuk az elhelyezés körülményeit, a munkáltató vállalta, hogy a Keleti nemzetközi pénztárba székeket szereznek be, valamint biztosítják a melegvizes kézmosás és a megfelelő szellőzés lehetőségét. Kezdeményezésünkre vizsgálatot rendelt el a cég vezetése a nagykanizsai SzSzK vezetője ellen, tagtársunkat ugyanis feltehetően VDSzSz-tagságának megtagadására kényszerítette, pusztán azért, mert ez a főnöknek nem tetszik.
A MÁV Cargónál folytatódott a január elsejétől érvényes KSZ-tárgyalás, sajnos – szokás szerint – a VDSzSz tárgyalódelegációja megint magára maradt álláspontjával. Annak ellenére, hogy a munkáltatói KSZ-tervezet több pontja nemhogy több sebből vérzik, de azokból „ömlik a vér”, meglepetésünkre megjelent a cég és a VSZ elnöke is, lesve, hol, mit írhatnak alá. A Cargó vezetése által magasztos szónoklattal dicsért KSZ-tervezetnek nagy baja, hogy jelenlegi formájában egy rabszolgalevéllel is lehetne helyettesíteni. A tárgyalásokat folytatjuk, bár úgy tűnik, a Cargó eladása előtt kevés a remény arra, hogy egy tisztességes kollektív szerződésben a menedzsmenttel megállapodjunk.
Tagtársainkat a 41. héten részletesen is tájékoztatjuk a KSZ munkáltatói tervezetéről, kiegészítve az általunk javasoltakkal. Hasonlóképp, az október 5-i PÉT-ülés részleteiről is akkor adunk bővebb tájékoztatást.
