Háttér: Sztrájk után, sztrájk előtt: november 21-én ismét sztrájkol a VDSzSz
Kétség nem fér hozzá: a november 7-i sztrájk az ország rendszerváltozás utáni történetének egyik legnagyszabásúbb akciója volt. Nagy kérdés azonban, hogy a célt, amiért a munkabeszüntetést tartottuk, elérjük-e vele. Ami nem más, mint a 38 mellékvonal személyforgalmának megőrzése. Egy nappal később a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium még nem vonta vissza javaslatát, igaz, meg se duplázta a mellékvonal-halállistát, mint ahogy azt rendkívül cinikus módon a mozdonyvezetők sztrájkja után tette.
(Ismeretes: A mozdonyvezetők eredetileg a 16 személyforgalmának szüneteltetésére ítélt mellékvonal megmentéséért kezdték munkabeszüntetésüket, azonban tiltakozó akciójuk után nem sokkal a vonalak számát 38-ra emelte a GKM, ami gyakorlatilag egyenértékű a sztrájkoló munkavállalók arcon csapásával.) A GKM pimasz stratégiájához azonban a média egyes szereplői, nem feltétlenül rossz szándékból, de asszisztálnak. November 8-án egyes lapokban, rádiókban, tévékben azt lehetett olvasni, hallani, hogy közel tucatnyi önkormányzat jelentkezett be a Minisztériumnál a vonalak fenntartásáért. A hosszabb háttért mellőző hírműsorokból azonban már kezd el-elmaradozni az a nem mellékes tény, hogy a vonalakért síkra szálló térségekhez tartozó önkormányzatoknak sincs pénzük a vonalak működtetésére: ezt a stúdióbeszélgetések során megkérdezett polgármesterek egyértelműen kijelentették.Pénzből pedig sok kéne, nagyon sok. A GKM ugyanis az önkormányzatokkal való bánásmódban is roppant cinizmusról tett tanúbizonyságot. Nyugaton a térségi vasutak valóban elterjedtek, és megkockáztatom, jól is működnek, de ez biztos nem így lenne, ha a MÁV mellékvonal-hálózatára jellemző állapotban lévő infrastruktúrával kínálták volna meg őket. Hazánkban az érintett vonalakon nem ritkán ötven kilométert két és fél óra alatt tesz meg egy vonat. A polgármesterek, önkormányzatok részére a GKM arcátlan ultimátumot adott, amivel gyakorlatilag a vonalak személyforgalmának – és később a vonal – megszüntetésével járó felelősséget is rájuk testálta. Kínok között meghozott régiós döntésről van tehát szó, hiszen a helyi vezetők előtt is jól ismert tény: azokon a vonalakon, amelyeken hasonló módon korábban már megszűnt a személyforgalom, először nagy csinnadrattával puccos buszokat mutogatnak sajtótájékoztatók keretében – ettől többen fellélegeznek, mondván, ezek csak jobbak lehetnek, mint a lerobbant Bz-k, senkit nem szigetelnek el a külvilágtól, hurrá. A gond az, hogy a tapasztalatok szerint ezek az autóbuszok egy-két hónap múlva elmaradnak, és nemhogy puccos busz, de úgy egyáltalán busz se marad. Mostanában ugyanis a Volán is nyafog, hogy ezekből a járatokból csak vesztesége keletkezik. Különös érzése van az embernek: mintha ezt már hallotta volna korábban. Így igaz, csak akkor még a MÁV-tól.
Ne feledkezzünk meg eközben a vasutas társadalomról se. A vasúttársaság vezetése bagatellizálja a várható következményeket, a valóságban azonban több ezer munkavállalót érinthet közvetlenül, vagy közvetve a személyszállítás tervezett szüneteltetése. A munkahelyüket elvesztett vasutasokon kívül a többi munkavállaló egyáltalán nem tud majd bejárni munkahelyére. Belátható: nincs vasút, a buszok eltűnnek, és autó sincs. Mert a Magyarországon nyilvántartott három millió személygépkocsi tulajdonosai nem a három millió szegénységben élő ember közül kerülnek ki. Akik helyzete és kiszolgáltatottsága csak tovább fog romlani a Kormány által tervezett egészségbiztosítási- és nyugdíjrendszer átalakítás miatt.
Ezért a szüneteltetésre ítélt vonalakon kívül tiltakozunk a kormány által módosított, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény miatt is. A változtatások ugyanis szigorúbb feltételeket jelentenek a jövőben nyugdíjjogosultságot szerzőkre, különösen kedvezőtlen ezen belül is a nyugdíj számítására vonatkozó megváltozott feltételrendszer. A jövő év elejétől a nyugdíjba vonulóktól lényegében a 13. havi ellátásnak megfelelő összeget vonnák meg. A konvergencia-programtól már amúgy is sújtott munkavállalóknak ráadásul jelentős nyugdíjkorhatár-emelésre is fel kell készülniük a Kormány tervei szerint. Tiltakozunk továbbá az egészségbiztosítás üzleti alapú magánosítása ellen. Ez ugyanis nagy társadalmi kockázatokat hordozó kényes döntés, aminek megalapozása érdekében társadalmi vita és konszenzus szükséges. A társadalmi vitára nem került sor, konszenzus meg végképp nincs.
A VDSzSz Szolidaritás Országos Választmányának álláspontja szerint a szigorítások minden munkavállalót - így a vasutasságot is - érzékenyen érintik. Ezért a fenti nagyon kedvezőtlen változtatások ellen sztrájkolunk november 21-én – ezt a határozatot hozta az OV október 10-én. Szakszervezetünk a sztrájkkal a fenti szigorítások visszavonását kívánja elérni, ezen kívül támogatja, hogy a jelenleg korkedvezményes nyugdíjra jogosultak körét terjesszék ki a fordulószolgálatos munkavállalókra is. Ezek a követelések várhatóan kiegészülnek a mellékvonalak személyforgalmának szüneteltetése elleni újabb tiltakozással, mivel nem valószínű, hogy a GKM ebben a kérdésben visszavonulót fúj.
November 8-án a hírekben mást is lehet olvasni, hallani. Egy nappal sztrájkunk után úgy tűnik, dezinformációs kampány indult a vasutasság összezavarására. Számos helyi és országos lapban, tévében, rádióban ugyanis a következő sztrájkunk időpontjának november 19-t, sőt, november 20-t jelölték meg, holott honlapunkon hetek óta a következő címmel olvasható felhívás: November 21.: Sztrájkol a VDSzSz.
Azontúl, hogy egyes újságírók nem veszik a fáradtságot arra se, hogy elsőkézből ellenőrizzék az egyébként már régen bejelentett időpont helyességét, gyanakodni lehet másra is. Nem merő paranoia azt gondolni, hogy egyesek félnek, de legalábbis tartanak tőlünk. Félnek mindazoktól, akik november 7-én sztrájkoltak. Tudják, hogy együtt erősek vagyunk. És ennek még a gondolatát sem szeretik, nemhogy a megnyilvánulását.
Ezért újra leszögezzük, és arra kérünk Benneteket, hogy Ti is terjesszétek: a VDSzSz Szolidaritás november 21-én hatórás sztrájkot tart. Arra is kérünk Benneteket, hogy minél nagyobb számban vegyetek részt a munkabeszüntetésben!
Minden jel arra mutat, hogy nem szabad abbahagyni.
