Hírlevél - 2007. 12. 18.
Hónapok óta ma került sor az első VÉT-ülésre, mivel a MÁV delegációját a VÉT ügyrendjében meghatározott hatáskörrel bíró személy, Heinczinger István vezérigazgató vezette. Ez azonban nem tartott sokáig, mivel a cég első emberének csak egy órája volt ránk, viszont negyedórát késett.
A megmaradt idő jelentős részét mások hozzászólásai tették ki, miután a vezérigazgató a MÁV korábbi bérajánlatát kísérelte meg újként eladni, igaz, más szavakkal.
Hozzászólásunkban kifejtettük: a MÁV „attraktív” bérjavaslata – még ha a számtani mutatványt más bűvész is adta elő – nem változott: ha a 37, illetve a 36,5 órás heti munkaidőt vesszük alapul, sikerült a MÁV ZRt-nek – írd és mondd – nulla százalékos bérajánlattal meglepni minket. Elmondtuk: továbbra sem tekintünk el a másfél százalékos teljesítményjutalom alapbéresítésétől – okulva a néhány hete történtekből. Megkérdeztük, mikor kegyeskednek kifizetni a másfél százalékot. A válasz az volt, hogy a pénz már a bankban van – csak épp azt nem tudni, kinek a számláján. Mint ismeretes, a jutalom az idei évre kötött bérmegállapodásban a bérfejlesztés részét képezi, ennek ellenére a cég vezetése lebegteti a kifizetését. Ami akár az alkotmányos jogaikkal élő, sztrájkoló munkavállalók megrettentésének is tekinthető.A megmaradt idő jelentős részét mások hozzászólásai tették ki, miután a vezérigazgató a MÁV korábbi bérajánlatát kísérelte meg újként eladni, igaz, más szavakkal.
Ismételten hangsúlyoztuk, hogy nem álltunk el attól a követelésünktől, miszerint a MÁV Cargo sikeres privatizációja során a jövőben befolyó vételárból a cég két és félhavi egyszeri munkabért juttasson a MÁV és a MÁV Start munkavállalói részére. A vezérigazgató felé megerősítettük, hogy Szakszervezetünk legalább 9 százalékos alanyi jogú alapbéremelést tart csak elfogadhatónak, a heti munkaidő 37 órára csökkentése mellett. Ez reális követelés, tekintve, hogy a MÁV legpesszimistább kimutatásai szerint idén 14 százalékkal nőtt a termelékenység. Arról nem is beszélve, hogy a postások egy napos „bértárgyalást” követően 7,5 százalékos keresetnövekedésben állapodtak meg. Igaz, a főpostások rendkívül aggódtak, hogy a „zöldruhások” is csatlakoznak a Szakszervezetünk által meghirdetett sztrájkhoz. Követeléseink meghallgatása után a vezérigazgató közölte, hogy nincs több pénz – így szerintük marad a nulla. Majd a december 17-i sztrájkunkra utalva borongós képet festett a jövőről, mikor válaszában jelezte: ha Szakszervezetünk tovább fenyegeti az utasokat, annak az lesz az eredménye, hogy várhatóan elmenekülnek a kiváló szolgáltatást nyújtó vasúttól, és akkor majd megnézhetjük magunkat létszámfronton. Miután az első infarktus után újraélesztettek bennünket, közöltük, hogy át kéne olvasni a négyéves megállapodásban foglaltakat, ami a végrehajtó szolgálat körében gyakorlatilag tiltja a további létszámcsökkentéseket. És jó emlékezni ilyenkor a „tegnapra” is.
Egyebekben a vezérigazgató bemondta a teljesítmény-ösztönzési komédia kudarcát, amikor közölte: a jövőben nem kívánnak a burkolt béremelés eszközéül szolgáló, fentiekben nevesített eljárással élni. Ez az egy, amiben egyetértettünk.
A vezérigazgató távozását követő áhítat elmúlása után számtanóra következett Zsoldos Marianna humánpolitikai igazgatóval, aki munkakörét gazdagítva matematikai képességeiről tett tanúbizonyságot. Kérésünkre a heti 37, illetve 38 munkaórára lebontva részleteiben mutatta be a MÁV bérajánlatát. A precíz levezetésből korábbi sejtésünk beigazolódott, a MÁV kiváló javaslata valóban nulla százalékos bérfejlesztést takar. Kijelentettük, hogy továbbra is fenntartjuk követelésünket, továbbra sem mérsékeljük ajánlatunkat. Ezt követően újabb levezetés történt, melynek ajánlata – amennyiben az a 37 órás munkahétre vonatkozna – elfogadhatónak látszott Szakszervezetünk számára. Le is került a tábláról.
Újfent jeleztük, hogy a Magyar Postánál 7,5 százalékos keresetnövekedésről állapodtak meg a szakszervezetek a munkáltatóval. Reméljük, hogy a MÁV menedzsmentje a vasutasokat nem tartja kevesebbre a postásoknál.
ígérete ellenére senki nem jelent meg a Biztonsági Igazgatóságtól, személyes jelenlétük helyett inkább levelet írtak. Nem is egyet, kettőt.
Az első levél elolvasása után a Gyoma környékén lakó vasutascsaládok gyermekeinek óriási csalódást okozó jelenség okát továbbra sem tudjuk megmagyarázni: azt, hogy a Mikulás helyett miért a „biztonsági munkatárs” kopogtatott az ajtókon – ráadásul, puttyony nélkül. Ugyanis a levél a kérdés megválaszolását továbbra is kerüli. Mint ismert, egy „felháborodott” utas panasza miatt a november 21-i sztrájk előtt Gyoma állomás hangosbemondóján hallható Gyurcsány-idézetekkel kapcsolatban tett fel kérdéseket a „nyugalmazott Télapó” a gyerekek szüleinek.
A másik levélből sem lettünk okosabbak. Ismeretes: Rákoshegy állomáson egy tagtársnőnket a november 21-i sztrájk alatt vasúti telefonon minősíthetetlen jelzők kíséretében többször is zaklatta egy „ismeretlen” férfihang. Követeltük a nemtelen eset azonnali kivizsgálását. Kiderült, a hívás a szolnoki térfőnöki irodából érkezett.
És most jön a csoda: az iroda a hívások alatt zárva volt. A titokszobához hat kulcs tartozik, ezek közül öt a messze lévő térfőnököknél van, egy azonban – vajon hol máshol lelhető fel, mint a főnöki előszoba falán lévő kulcstartón. Ahonnan – mint azt a levélből megtudhattuk – bárki leveheti, leginkább a takarítónő – aki nemére tekintettel viszont kiesik a telefonálók köréből. A kör azonban szűkíthető, hiszen elég csak azt végiggondolni, ki az a bátor, aki a főnök előszobájából csak úgy elcsen egy kulcsot, azért, hogy beosonjon a zárt térfőnöki irodába, hogy onnan gyalázkodva felhívja a Rákoshegyen szolgálatot teljesítő tagtársnőnket. Ehhez mindenképp ismernie kellett a szolgálati iroda telefonszámát (bár lehet, hogy telefonkönyvet is vitt magával), valamint tagtársnőnk szűkített életrajzát. Azzal is tisztában kellett lennie, hogy a hívások helye utólag kideríthető, ezért választotta a névtelen irodát. Lehet találgatni, kik köréből kerülhetett ki a titokzatos, ordenáré telefonáló.
Követeltük a Déli pályaudvar állomásfőnöke felelősségének megállapítását, mert a kezdeményezésünkre indított munkaügyi vizsgálat több millió forint elmaradt munkabér-kifizetést fedezett fel. Egyebekben az állomásfőnököt már több alkalommal kértük elszámolásai áttekintésére, mint látszik, ilyen eredménnyel. Az elmaradt munkabérek kifizetésére a MÁV Forgalmi Igazgatóság dicséretes módon, soron kívül intézkedett, és már ki is fizette. Köszönjük.
Érdeklődtünk a cég képviselőjénél, hogy munkakör-gazdagításnak tekinthető-e a sztrájktörés, és ha igen, a sztrájktörő melyik MMK-ba tartozik, mivel a december 17-i munkabeszüntetésünk során a sztrájktörők egy sor, csak erre az alkalomra biztosítandó juttatásban részesültek. Így aznap nem okozott gondot a gépkocsi költségtérítés kifizetése, egy szolgálatért ismereteink szerint Kőbánya-Felsőn például 25 ezer forintot fizetett a munkáltató a sztrájktörő forgalmi szolgálattevő részére. Nyilván, a sztrájktörő hősöket a vasút megfelelő díjak odaítélésével jutalmazni fogja, ahogy korábban is tette.
Ahogy a sztrájkoknál szokásos – miért történt volna ez másképp december 17-én – a munkabeszüntetés során a szolgálati vezetők sokszor túllépték hatáskörüket. Érthetetlen, miért kell a 12 óra letelte után maradásra bírni a nem sztrájkoló munkavállalókat, miért van szükség az utasításellenes munkavégzésre parancsot adni. Többször jelezték tagjaink, hogy vonatvizsgálat nélkül ment el néhány üres vonat, csak azért, hogy megmutassa a MÁV: le tud minket győzni. Követeltük, hogy a munkáltató adja át a vasúti rádió forgalmazását a Keleti pályaudvaron történt események kapcsán. Tagjaink jelezték, hogy a Venezia nemzetközi gyorsvonat megfelelő vonatvizsgálat, és kétséges fékpróbával indult el. Reméljük, hogy időközben nem törlődött le az utasításellenes munkáltatást alátámasztó dokumentum.
A MÁV képviselője szerint a sztrájkban tanúsított magatartás együttműködési hajlandóság és vérmérséklet kérdése. Ez érdekes magyarázat a fenti eseményekre, figyelembe véve, hogy a munkáltatói jogkörgyakorlók felelőssége a biztonságos közlekedés és a munkavállalók biztonsága is. Ezt az attitűdöt valószínűleg még sokáig tart elsajátítaniuk a tőlük nyugatabbra élő kollégáiktól, hiszen jelenleg sok szolgálati vezető képtelen elfogadni és feldolgozni, hogy a sztrájk a munkavállalók alkotmányos joga, ennek gyakorlásában nem lehet őket korlátozni.
Ismét nehéz helyzetbe került a munkáltató képviselője az előző VÉT-ülésen, amikor azt nyilatkozta, hogy a forgalmi utasítással kapcsolatos vizsgakérdésekre adható helyes válaszok gyűjteménye már az elosztóban van. Ehhez képest a december 18-i VÉT-ülésen a forgalmi főosztály vezetőjével közös egyeztetést javasolt a szakszervezetek számára. Úgy tűnik, szegény humánpolitikai igazgatónk a megcsontosodottakkal szemben a jót, a normálisat képtelen elérni. Ezúton is üzenjük: Kedves Endre, légy oly jó, és tedd lehetővé, hogy a több mint 500 kérdésre adható helyes válaszokat a jó felkészülés érdekében még a vizsga előtt megismerhessék az érintettek. Ahogy ezt Zsoldos Marianna is szeretné.
A folytatásra december 19-én este kerül sor.
