Ahogy arról tegnap beszámoltunk, a Szegedi Törvényszék jogerősen tett pontot a hosszú ideje húzódó készenléti foglalkoztatás ügyében. Szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás álláspontja mindvégig következetes volt: úgy ítéltük meg, hogy a munkáltató jogsértően járt el, és ennek kapcsán érintett tagjainkat, a vasutasokat jelentős kár érte. Ezt a kárt a munkáltatónak meg kell térítenie számukra. Az lenne a jó, ha a munkáltató ezt önként megtenné, és nem kellene senkinek sem a továbbiakban bírósághoz fordulnia jogai érvényesítése érdekében.

Ezt egyébként nem kötelessége megtennie a munkáltatónak, hiszen ez egy próbaper volt, és egyetlen emberre vonatkozott, a munkáltató jogi kötelezettsége nagyon közvetett módon áll fenn. Annyiban viszont mindenképp, hogy az Mt. rögzíti: a munkáltatónak és a munkavállalónak együtt kell működnie, beleértve persze a szakszervezetet is. A munkáltatónak a munkavállalók méltányos érdekei szem előtt tartásával kell cselekednie. Ebből a megfontolásból lehetne kötelezettsége is, de a gyakorlat nem biztos, hogy ezt mutatja majd.

Ugyanakkor reméljük, hogy a munkáltató – mint a legnagyobb köztulajdonban lévő cég képviselője – az ítélet birtokában nem él vissza helyzetével, és önként teljesít. Tudjuk, hogy nem két forintról van szó, hanem jelentős összegről, persze, azzal is tisztában vagyunk, hogy ezt 2012. július elsejétől oda kellett volna adnia az érintetteknek. Hiszen eddig a munkáltatónál volt az a pénz, aminek az érintett tagjaink, a vasutasok zsebében lett volna a helye. A vasutasok megelőlegezték az őket megillető díjazást.

Természetesen, az ítéletről informálisan már február 25-én is szót váltottunk a munkáltatóval, mégha csak informálisan is. Úgy látjuk, hogy a munkáltató szeretné a dolgot megoldani, ami jó jel. Tagadhatatlan, hogy nem lesz könnyű feladat, hiszen nagyon sok pénzről van szó, és nem lesz egyszerű ezt egyből előrántani a kalapból – hiába az ország legnagyobb cégéről beszélünk.

A jövő héten kezdődnek a tárgyalások arról, hogy miként lehet ezt az ügyet békében rendezni, természetesen úgy, hogy az érintettek, a tagjaink jogaiból egy jottányit nem fogunk engedni. De minden jog csak annyit ér, amennyit sikerül megvalósítani belőle. Értelemszerűen nem akarjuk lehetetlen helyzetbe hozni a munkáltatót, hiszen abból semmi jó nem fog kisülni.

Az érintettek köre nagyjából ismert. Közéjük tartoznak mindazon vasutas kollégák, akik készenléti munkakörben vannak foglalkoztatva. A Pályavasútnál ez javarészt a forgalmi szolgálattevőket, váltókezelőket, kocsirendezőket, térfőnököket érint, a Startnál pedig zömében a személypénztárosokat, jegyvizsgálókat, vezető jegyvizsgálókat. Összességében nagyon magas az érintettek száma, a MÁV-Csoportnál 6-7 ezer munkavállalót jelent, akár a múltról, akár a jövőről beszélünk. A múlt rendezése egyébként a nagyobb falat, hiszen nagy összegű kifizetésről van szó: össze kell gyűjteni kiket érint és milyen mértékben (ez egyénenként nyilván változó). Az Mt. szerint:

101. § 

(1) Vasárnapra rendes munkaidő

a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,

b) az idényjelleggel,

c) a megszakítás nélkül,

d) a több műszakos tevékenység keretében,

e) a készenléti jellegű munkakörben,

f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,

g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés esetén,

h) külföldön történő munkavégzés során,

i) a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál

j) foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

(2) Az (1) bekezdés a) pont tekintetében a 102. § (3) bekezdése megfelelően irányadó.

(3) Ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.

Ami a jövőt illeti, ahogy az tegnap is elhangzott, a munkáltató köteles alkalmazni az Mt. irányadó előírásait, ebben nem lehet vita.

Hangsúlyozzuk: van lehetőség a kompromisszumos megoldásra, de amíg ez a megállapodás nem jön létre, addig a Munka törvénykönyve szabályai és a jogerős bírósági ítélet értelmében kell vezényelni és díjazni az érintetteket. A munkáltató és szakszervezetünk közös érdeke, hogy ez az ügy eredménnyel záruljon.

Ha viszont ez nem sikerül, akkor a jog szerint kell eljárni. Elmondtuk már korábban is a lehetőséget: ha valakit a munkáltató nem a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztat, akkor az a munkavállaló jogosult megtagadni az utasítást. Ez mindenki egyéni döntése, amiben nem különösebben tudunk segíteni, hiszen senki helyett nem tudunk bemenni a munkahelyre, vagy eljönni onnan, senki helyett nem követelhetünk elmaradt munkabéreket. Képviselni viszont tudjuk a tagjaink érdekeit. Ahogy az Mt. fogalmaz:

54. § 
(2) A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(3) A munkavállaló az utasítás megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni.

Összefoglalva: mindenki ragaszkodjon ahhoz, hogy amennyiben vasárnap munkát végez, akkor a megelőző szombaton a munkavégzése rendkívüli munkavégzésnek minősül minden tekintetben – nyilván a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottakról beszélünk. Ezt egyébként most már a munkáltató nem vitathatja. Ez jogerős bírói döntés, senkinek nincs más lehetősége, mint a bíróság döntését szem előtt tartva cselekedni. Aki nem így tesz, az nem jogkövető magatartást tanúsít.

Ismeretes: február 25-én jogerős döntést hozott a Szegedi Törvényszék a VDSzSz Szolidaritás által indított próbaperben. Becsléseink szerint ennek következtében évente munkavállalónként átlagosan legalább 150 további túlórát (rendkívüli munkavégzést) kell elszámolni a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott vasutasok részére. Csoportszinten ez százmilliós nagyságrendű kifizetést jelenthet évente, 2012. júliusáig visszamenőlegesen!

A fenti ítéletben érintett Kurunczi Imre mellett László Gábor is vállalta a pert Debrecen területen. Nyíregyházán október 19-én kezdődött a pere, a következő, elsőfokú tárgyalásra azonban 2016. áprilisában kerül sor.

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!